A tőke és pénzpiacok szezonalitása egy érdekes jelenség, amire a professzionális traderek és intézményi befektetők is odafigyelnek, mégpedig azért mert ez sokszor relevánsnak bizonyul. Természetesen a módszer önmagában nem használható, és ez is csak egy változó a sokból, a statisztikai modellekre építő algoritmikus kereskedés elterjedésével azonban érdemes lehet jobban odafigyelni az ilyen adatokra. A szezonalitás jelenségének alapjait a gazdasági és pénzügyi rendszer múltbeli adottságaiban lehet érdemes keresni. Az őszi szezonalitásra azonban két szélsőséges esemény, az 1929-es és az 1987-es piaci összeomlás, és annak pszichológiai és statisztikai hatása is ráerősít.
A szezonalitás eredete és a Fed születése
A tőkepiacok szezonalitása az USA-ban a Fed előtti időkig visszavezethető. Az 1800-as évek második felében, és az 1900-as éves elején a gazdaság mezőgazdasági túlsúlya miatt az őszi betakarítási időszakban jellemzően megnőtt a hitelezési aktivitás, emiatt pedig a bankoknak megnőtt a tartalékképzési szükséglete ilyenkor a kötelező tartalékolási ráták miatt.
Mivel a bankok a pénzpiacon (rövid távú hitelpiacon) tudtak likviditáshoz folyamodni, amikor a tartalékolási igény megnőtt, a kereslet megemelkedése felhajtotta a pénzpiaci kamatokat, így pedig a hitelek árát is olyankor, amikor arra a leginkább szükség volt a gazdaságban.
Amikor pedig nem volt erre szüksége a bankoknak, a biztonság kedvéért sokszor ekkor is megtartották a többletlikviditást, a felesleges pénzt pedig kihelyezték a pénzpiacon New Yorkban. A kínálati többlet lenyomta a hozamokat olyankor, amikor amúgy is kevésbé volt szükség hitelekre a gazdaságban, emellett pedig a részvénypiaci spekulációhoz nyújtott olcsó forrást.
A pénzügyi rendszer merevsége és a gazdaság szezonalitása miatt gyakoriak voltak a pénzügyi válságok, hiszen a rendszer éppen azzal ellentétesen működött, mint ahogy egy anticiklikus jegybanki politika elképzelt manapság. Ez alapján talán nem meglepő, hogy 1913-ban ennek a problémának az orvoslására született meg a Fed, később pedig a szezonalitási problémáról tovább lépve a gazdasági ciklusokat is befolyásolni kezdték.
1929 és 1987 emléke is kísért
Az 1920-as évek gazdasági felfutása, a Roaring Twenties, az 1929-es részvénypiaci összeomlással ért véget. A szeptemberben kezdődő korrekció októberben még súlyosabbá vált, az október 24-i Fekete Csütörtökön a piac 11 százalékot esett nyitáskor, bár nap végére csökkentek a mínuszok. Az október 28-i Fekete Hétfőn azonban 13 százalékos mínuszban zártak a piacok, majd 29-én újabb 12 százalékkal kerültek lejjebb.
1987-ben október 19-én, hétfőn a DJIA közel 23, az S&P 500 pedig bő 20 százalékot esett egyetlen nap alatt. Az S&P 500 az októberi hónapot összességében 22 százalékos mínuszban zárta, novemberben pedig még folytatódott a lejtmenet, de az októberi mélypontot már nem érte el az index.
Az S&P 500 átlagos szezonalitása 1950-2019 és 1988-2019 között vs. 2020
Na de mi a helyzet a választási években?
Az előző ábrán az látható, hogy átlagosan a szeptember-októberi időszak a leggyengébb az évben, illetve még az augusztust is ide lehet sorolni. A választási években azonban a nyári hónapok átlagosan erősnek bizonyultak az augusztussal az élen, ahogy ez 2020-ban is volt. A szeptember és az október azonban gyengébb hónapok voltak historikusan ezekben az években is, ahogy eddig 2020-ban is. Az ábrán az átlagos hozamok és az emelkedések százalékos aránya látható az egyes hónapokban.
Az S&P 500 átlagos havi hozamai és az emelkedések aránya a választási években (1928 óta)
Októberben átlagosan csapkodás jellemző a szeptemberi visszaesést követően, a választás előtti időszakban a befektetők bizonytalansága tükröződik az átlagos árfolyammozgásban, a kisebb ralikat korrekciók, azokat pedig újabb ralik követik. Az előző ábra alapján azonban a választási eredményt követően, a bizonytalanság elmúltával átlagosan az emelkedés a jellemzőbb. Ugyan novemberben az emelkedő hónapok aránya alacsonyabb, mint októberben, az átlag már pluszos ekkor is. A decemberi hónapban azonban az esetek 83 százalékában pluszban zárt az index a választási években. Ha az átlagos teljesítményt különválasztjuk az alapján, hogy a meglévő párt nyerte-e meg a választásokat, vagy a kihívó, akkor még érdekesebb eredményt kapunk.
1984 óta hibátlanul megjósolta a részvénypiac a választási eredményt
1928 óta pedig 23-ból 20-szor volt igaza a piacnak. Ezeket a meglepő statisztikákat úgy kapjuk, ha a választás napját megelőző három hónap részvénypiaci teljesítményét összevetjük azzal, hogy a hatalmon lévő párt nyert vagy veszített. Amikor az S&P 500 pluszban zárt ez alatt az idő alatt, akkor a meglévő párt maradt hatalmon, amikor pedig mínuszban, akkor a kihívó párt nyerte a választást. 1984 óta 100 százalékos a találati arány, de 1928 óta is 87 százalékos. Emellett a sokak által meglepőnek tartott 2016-os választási eredményt is sikeresen jelezte előre a piac.
2020-ban augusztus 3 ennek a három hónapos periódusnak a kezdete, ezen a napon pedig 3288 dollárnál nyitott az S&P 500. A statisztikák alapján tehát ezt a szintet lehet érdemes figyelni november 2-án záráskor.
Persze a statisztikák relevanciáján túlmenően, józan paraszti ésszel is fel lehet állítani narratívákat arra vonatkozóan, hogy mi magyarázhatja a jelenséget. Az egyik ilyen lehet az, hogy a hatalomváltás valószínűségét a befektetők is előre látják, az ezzel kapcsolatos bizonytalanságok miatt pedig óvatosabbak a választást megelőzően.
Az S&P 500 átlagos árfolyammozgása a választási években attól függően, hogy a hatalmon lévő párt nyert vagy veszített (1928-2016)
Év végi teljesítmény, amikor a kihívó párt nyer
Egy másik magyarázat, ami különösen a gazdasági recessziók idején releváns, az, hogy amikor a gazdaság és így a választópolgárok rossz gazdasági helyzetben vannak, akkor hajlamosabbak leváltani a politikai vezetőket. Ez sokszor így volt, például 1932, 1960, 1980 és 2008 idején is recesszió volt az USA-ban. A választások után, pártcsere esetén inkább emelkedés volt jellemző a piacokon. Kivétel 1932, 2000 és 2008 volt, tehát a depresszió, a dotcom lufi és a pénzügyi válság évei, de decemberben még ezekben az években is emelkedés látható.
Év végi teljesítmény, amikor a hatalmon lévő párt nyer
Amikor hatalmon maradt a meglévő párt, olyankor egyszer sem volt recesszió a választás előtti egy évben. A határmezsgyén lévő esetek közül 1928 előtt 1927 novemberében ért véget a recesszió, 1948-ban pedig éppen 1948 novembertől datálják az 1949-es recessziót. Jól tudjuk, hogy 2020-ban a koronavírus gazdasági recesszióba taszította a világ legtöbb gazdaságát, köztük az Egyesült Államokat is, ahol hivatalosan február óta tart a recesszió. Ha tehát Trump ennek ellenére is nyerni tudna, az historikus viszonylatban is nagy mutatvány lenne ez alapján. A részvénypiaci teljesítmény azonban egyelőre ennek a kimenetelnek kedvez, hiszen augusztus eleje óta pluszban áll az index.
